Megfigyeltem, hogy az elnyomás módszere miben változott az elmúlt évszázadok/évezredek során. Egy utat járt be, amit fejlődésnek nevezhetnénk, de negatív dolog lévén ezt nagyon elszomorító lenne mondanunk. Ez is, mint minden manapság, felgyorsult. A következő leírás elég pongyola, de remélem érzékelteti mit szeretnék vele elmondani.
Régebben, sok ezer-tízezer évig az emberek megelégedtek az erőszakos, fegyveres elnyomással. A boldog békeidők! 😊 Ha valakit el akartak nyomni, akkor láncokkal, bilincsekkel, fegyverrel kényszerítették rabszolgaságba. A birodalmak és egyszemélyi “vezetők” kora volt ez.
Később jött egy olyan kor, amiben a konkrét fegyveres erő kicsit háttérbe vonult, mert az embereket a lelkiismeretüknél fogva kötözték meg. Ez volt Európában az államvallás kora. Ez már csak kb. 1500 évig tartott. Itt az elnyomást egy ember helyett már egy szűkebb réteg gyakorolta. A császár vagy király és a klérus együttesen. Az elnyomottak azért tartották be a rendszert, mert a saját lelkiismeretük szerint is egyetértettek vele. Ha mégsem sikerült ezzel elérni az engedelmességet, akkor persze még mindig ott volt a fizikai elnyomás lehetősége. Kerékbe törés, máglya halál…stb. Nehogy már kialakuljon egy új gondolkodás vagy fejlődjön a tudomány.
A következő lépéshez már elég volt kb. 100 év is. A fasizmus és kommunizmus kora volt ez. Itt az elnyomásba beszállt az emberek nagy része a központi hatalom és irányelv mellett. Feljelentették, kiszolgáltatták a másikat, ha nem értett egyet az irányelvvel és akkor jött az erőszak.
És elérkeztünk a jelenhez. Fél év sem kell már egy ilyen dolog kialakulásához és a résztvevők száma is bővült.
Mindig eszembe jut a rák effektus. Ez azt jelenti, hogy az elmélet szerint ha a tengerből kifogott rákokat beleteszed egy tálba, akkor nem tudnak kimászni, mert amelyik megpróbálná, azt a többiek visszahúzzák. Ez elég elképzelhetetlen, de amikor Svédországban jártam ezt személyesen is megfigyelhettem. Reggel a kikötőben bementünk egy helyi halászhoz, mert a vendéglátónk ismerőse volt. Míg ők beszélgettek megfigyelhettem a hajnali fogás alanyait, amint egy földre letett alacsony tálban vívták küzdelmüket a szabadságért mindhiába. Akármelyik döntött úgy, hogy kimászna, mindig akadt pár, amelyek visszahúzták és így maradt. Azt is megfigyeltem, hogy ugyanez a példány később megteszi ezt másokkal is. Beállt a sorba.
Mi köze ennek a jelenhez? Az elmúlt időben végigsöpört egy olyan jelenség a világon, ami akár egy új elnyomás főpróbája is lehetett. Az emberek túlnyomó többsége teljes egyetértéssel beállt a központ által sugallt irány mögé. Egyetértett vele és ismételte azokat mindenkit arra biztatva, hogy tegye ugyanezt. A helyzet semmivel nem volt veszélyesebb, mint bármelyik év ezen időszaka. Volt veszély, de ugyanúgy kezelhető lett volna, mint általában. Tetteiket a félelem és a teljes jó szándék motiválta. Nem kellett fizikai erőszak, az emberek önként és személyes meggyőződésből csinálták és tartatták be másokkal. Ha valaki megszegte, akkor persze mint mindig most is ott volt a fizikai kényszerítés és a központ hatalom, de teljesen megbújva és csak a kellő időben megmutatva magát.
És a költői kérdés. Ha ez tényleg főpróba volt mikor lesz az előadás?
Persze a már kialakult módszerek sem mentek ki teljesen a divatból. Mindig ott vannak az újak mellett. Kinek mire van igénye ugyebár.
Kategóriák