Főleg a karácsonyi ünnepek közeledtével szokott előkerülni a szeretet témája. Ilyenkor majdnem mindenki ezzel foglalkozik és én nem szeretek a nyájjal tartani. Most nincs karácsony, ezért úgy gondoltam írok pár gondolatot a témáról.
A szeretetről vagy ömlengenek az emberek vagy azt sírják, hogy miért nincs és nem csak az ünnepek alatt kell szeretni és ilyesmik. Mások állandóan hiányolják, mert hát ha lenne szeretet, akkor nem lenne ennyi baj a földön…stb.
Sokan úgy gondolják, hogy a szeretet az valami olyan, ami kívülről jön vagy adja valaki pl. a Jóisten…
Szerintem a szeretetet azt mi csináljuk. Nem bennünk van, hanem mi csináljuk. Én döntöm el, hogy szeretek-e vagy gyűlölök. Nem kell várnom, hogy az égből alászálljon és akkor tudok szeretni. Azt én csinálom.
Persze sokszor nem könnyű. Az emberek tudnak olyanok lenni, hogy ne szeressük őket. Ilyenkor egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy szeretnék én, de hát… Vagy adjon nekem valaki szeretetet. Lásd fenn.
Én az alábbi idézettel tudok egyetérteni:
„
Az igazi lecke az, hogy megtanuljunk szeretni.
Annak, aki sértetlenül szeretné leélni az életét, ezt meg kell tanulnia: Soha ne használja fel gyűlölet alapjául azt, amit ellene tettek. Soha ne vágyakozzon megtorlásra.
Igazi erő kell ahhoz, hogy szeressük az Embert. És hogy szeressük őt minden ez ellen irányuló kihívás ellenére, minden provokáció és mindazon okok ellenére, amelyek miatt nem kellene őt szeretnünk.
A boldogság és az erő csakis a gyűlölet hiányában marad fenn. A gyűlölet maga a pusztulásba vezető út. A szeretet az út az erő felé. Szeretni mindenek ellenére: ez a nagyság titka. És nagyon is lehetséges, hogy ez az univerzum legnagyobb titka.
„
Mi a nagyság?
L. Ron Hubbard