Audiophile és highend (amikor nem arról van szó, hogy a zenét Youtube-ról, bögrébe helyezett mobiltelefonról hallgatjuk) körökben a zenéről beszélni olyan, mint mikor az ember a jó borokat jellemzi. Nehéz szavakba foglalni azokat az élményeket és benyomásokat, amiket a zene hallgatása, élvezete okoz. Pláne, ha az ember a kettőt kombinálja. 🙂
Aki ennek a jó minőségű zenehallgatásnak a híve, az találkozik azzal a jelenséggel, hogy összeállít egy rendszert és az vagy jól szól vagy nem. Szerinte igen, mások szerint nem annyira.
Az ezzel foglalkozó üzletek rengeteg olyan eszközt kínálnak, amiből egy nagyon jó hangú rendszert fel lehet építeni. Az áruk elég magas. Aki elindul ezen az úton az a pár százezres kiadások után a milliós nagyságrendben találja magát és nem túlzás, hogy több tíz millió is lehet a teljes rendszer. A határ persze a csillagos ég. Azután meghallgatjuk és vagy jó vagy nem.
Rengeteg mérnök dolgozik azon, hogy jó minőségő lejátszót, erősítőt és hangszórókat tervezzen és sosincs vége. Van olyan tapasztalat is, hogy műszerekkel tökéletes összhangban felépített rendszer nem szól jól az emberi fül számára.
Vannak, akik szerint a csöves erősítők (melyek nem tranzisztorokból, hanem elektroncsövekből vannak felépítve) adják vissza a legjobban a zenei élményt. Mások ezeket torzító gépeknek nevezik, mert plusz hangzást adnak a felerősített zenéhez. Más rendszer nem ad hozzá plusz dolgokat a zenéhez. Az viszont nagyon sterilnek hangzik.
A rendszer hangját bármilyen komponens cseréje befolyásolhatja. Az erősítő, a DAC (digitálisból analógba átalakító), a hangszóró kábel…stb Némelyek odáig elmennek abban, hogy másként vélik hallani a rendszer hangját, ha csak egy távol keleti szimbólum matricát ragasztanak a hangszóróra. Nem vicc! Mások nem hallják ezeket a különbségeket.
A fórumokon végtelenbe menő beszélgetések és viták vannak a témáról, hogy mi szól jól, mi nem és mindig az a vége, hogy az a jó, ami neked jó és azt tartsd meg.
Ennyire szubjektív lenne a zene?
Mások úgy tartják, hogy a zene misztikus és különleges tartalommal bír. Elmennek messzi tájakra és ott olyan zenéket hallanak, ami szokatlan a nyugati zenéhez szokott fül számára. Ennek spirituális jelentőséget tulajdonítanak.
Hol van hát az igazság, illetve hogyan lehet ennek a kérdésnek a végére járni?
Lássuk mit tudok ehhez én hozzá tenni. Ami itt következik azt nem én találtam ki, hanem tanultam valakitől és számomra választ adott a kérdésre. Hátha neked is segít.
Ehhez tudnunk kell először, hogy mi az, hogy hang, amiből a zene felépül. Itt elmegyünk a tudomány területére, de semmi bonyolultat nem csinálunk, hanem egyszerűen nézzük meg.
Azt nevezzük hangnak, amikor a körülöttünk lévő levegő molekulái rezegnek és ezt a fülünkkel érzékeljük. Ennyi elég, az érzékelés pontos módja, most nem fontos. Mivel a levegő részecskéi rezegnek, ezért ahol nincs levegő pl. a világűrben vagy ahonnan eltávolították egy zárt helyről, ott nincs hang.
Hogyan jellemezzük ezt a levegő részecske rezgést? Frekvenciával. Mi az a frekvencia? Egyszerűen a rezgés gyakorisága. Ha valami egy másodperc alatt egyszer rezeg, akkor a frekvenciája 1 Hz (Heinrich Rudolf Hertz német fizikus neve után). Ha ezerszer, akkor 1000Hz vagy 1kHz (kilo herz), mert a kilo 1000-et jelent. Tehát ha a levegő rezgésszáma 1 másodperc alatt 100, akkor a hang, amit hallunk 100Hz-es.
Persze a zenei hangokat nem így nevezzük, hanem úgy, hogy: A B C D E F G Legalábbis a világ nagy részén. Német nyelvterületen (és mivel Magyarországon a Német rendszer terjedt el, ezért nálunk is) C D É F G Á H C Most nem megyünk bele abba, hogy miért ’C’-vel kezdőik és miért nincs teljesen rendben az ÁBC, vagyis mit keres ott a ’H’ hang. Ennek történelmi okai vannak és ez most nem fontos. Akit érdekel, annak a végén adok forrást, ahol ezt megtudhatja.
Most azt lássuk, hogy ez 7db hang. A nyolcadik helyen lévő ismétlődik. Olyan, mint az első. C. Illetve kicsit más, de hasonlóan szól csak ’magasabban’. Nagyobb frekvenciával. Pont kétszer akkora frekvenciával, mint az előtte lévő ’C’. Máris megfejtettük az Oktáv titkát. Mit jelent az, ha egy hang egy oktávval magasabban vagy mélyebben van? Azt jelenti (mivel az okto görögül nyolcat jelent), hogy az a hang nyolc hang távolságra van az előzőtől, aminek a frekvenciája fele vagy kétszerese.
(Itt leleplezzük a harmonikust is. Az nem más, mint egy frekvencia egész számú többszöröse. Mikor több ilyen harmonikus együtt szól az alapharmonikussal, az adja a hangszínt.)
Persze ha ránézünk egy zongorára, akkor ott 12 hangot látunk. A plusz öt a fekete billentyűk. Ezek később kerültek bele a hangsorba, de az eredeti hét közé tették őket, így az eredeti kétszeres frekvencia távolság az ismétlődő hangok között nem változott, továbbra is kétszeres. Még a neve is megmaradt: oktáv. Csak közben 12 hang lett és az oktáv már a 13. Üdv a zűrzavar világában. 😊
Nem akarok ebbe jobban belemenni, mert nem akarok zeneelméletet oktatni, de kell pár zavart tisztázni.
A fekete, később belekerült hangokat hívják fél hangnak. Soha nem fért a fejembe, hogyan lehet egy hang fél. Nem teljes jogú? Félhosszú a fekete billentyű a fehérhez képest? Nem. Egyszerűen azért fél, mert a két szomszédos hang frekvenciájának a felénél állapították meg a hangját. Először. Egyszerűen szólva, ha az egyik fehér 100Hz-en szól és a jobbra mellette lévő 116Hz-en, akkor a közé illesztett hang 108Hz lesz. Ezért fél hang. Miért nincs minden fehér között egy fekete? Mert 7 hang volt és 12-t akartak. Ez plusz 5, de 6 kellett volna. Ez 13 lenne, de ők 12-t akartak. Kik azok az ők? Akik a zenével foglalkoztak és nekik a 12 kedves szám volt. A zenével egyébként mindig a vallás foglalkozott, mert ott csoportosultak a tanult emberek. Az eredeti 7 hang a görögöktől indult és a hangok közötti távolságok az oktáv kétszeres távolságának a tört számai voltak. Tehát a távolság két hang között nem volt egyforma. A plusz hangokat a katolicizmus tette bele, mert felismerték, hogy 7 hang kevés a változatossághoz. Nem megyek bele vallástörténeti értekezésbe, mert nem ez a cél.
A fentiekből látható, hogy továbbra sem egyformák távolságok a hangok között. Egyszer aztán gondoltak egyet és kb Bach idejétől egyformává tették a hangközöket. Ez azt jelenti, hogy az akármekkora (ezt később meghatározom) frekvencia és annak kétszerese közötti távolságot egyformára osztották fel a 12 hang között. (Persze a 13. neve maradt oktáv csak hogy nehogy megértsd könnyedén a zenét.) Ezt egyenlő temperálásnak hívják.
Mekkora az ’akármekkora’ frekvencia? Kezdjük az elején. Ez az ’A’ hang. Ez a viszonyítási alap. Ezen a hangon szól a hangvilla. Ez jelenleg 440Hz. Vagyis jelenleg és a földön nem mindenhol. 1955 óta van ez a nemzetközi megegyezés. Volt 425Hz. Volt 435Hz. Ja és van a földön olyan hely, ahol az oktávban 13 hang van. Ettől olyan ’érdekes” vagy egyesek szerint misztikus lehet a hangzás. Más szerint ez hamis.
Nem értekezek tovább. Még egy dolgot megemlítek. A frekvencia, amit az elején megnéztünk az 1 másodperc alatti rezgésszám. Mi az a másodperc? Nagyon egyszerűen a föld, mikor megfordul a tengelye körül az egy nap. Ez legyen 24 óra. Lehetne más szám is, de ezt találtuk ki. Egy órában van 60 perc és abban 60 másodperc. Nem lenne kötelező a 60-as szám lehetne 10 vagy 100, ha már szeretjük a tízes számrendszert. Ezzel azt akarom mondani, hogy ez egy teljesen önkényes időtartam. Ebben az önkényes időtartamban határoztuk meg teljesen önkényesen, hogy a kétszeres rezgés között hány felosztás legyen és önkényesen, hogy hogyan legyen ez elosztva. Azt is önkényesen határoztuk el, hogy hol legyen a kezdet (’A’ hang).
A fentiekből látható, hogy a teljes rendszert mi csináltuk folyamatosan változó megegyezésekkel és ezen az alapon készítjük a zenéinket. Az abszolút hallás így csak azt jelenti, hogy valaki mennyire jegyzi meg jól az aktuális közmegegyezést. Akinek most abszolút hallása van, annak nem lenne az pár tíz, száz, ezer évvel ezelőtt. Persze lehetne, mert nem az a tehetség, hogy hallja a tiszta hangokat, hanem az, hogy jól megjegyzi az egymáshoz képesti viszonyokat. Nincs is tiszta hang a fentiek alapján. Egyik hangot sem hozta le az égből senki és semmilyen kozmikus jelentősége nincs. Mi csináltuk, mi egyeztünk meg a szabályokról.
A kezdeti kérdésre benne van a válasz a fenti mondatban. Ezért nem lehet olyan rendszert alkotni, ami mindenkinek egyformán megfelel és jól szól, és ezért bukik meg a műszeres tervezés, mert a zene aktuális közmegegyezésével, tehát nem egy abszolút dologgal találkozik az illető veleszületett vagy kialakított ízlése, véleménye, személyisége.
Ha valakit érdekel ez ez egész zeneelmélet és szeretne pár nap alatt tisztán látni, annak ajánlom Duncan R. Lorien szemináriumát.
Ha elég az, hogy hogyan lett a CDÉFGÁHC, akkor nézze meg a bemutató előadást. https://www.duncanonline.hu/ingyenes-bemutato-eloadas/
Nem kért reklámot, de én sokat köszönhetek neki, ezért osztottam ezt meg.
Jó zenehallgatást mindenkinek!