Képzeljétek mit álmodtam minap.
‘Egy bartáti társaságban beszélgettünk kinek van jó ötlete pénzt csinálni.
Én: Van egy tök jó ötletem egy könyvre, de meg is lehetne filmesíteni.
Ez egy sci-fi. Valamikor a távoli jövőben játszódik. Az emberek élik a mindennapjaikat, mikor egy furcsa vírus üti fel a fejét. Egyből szigorú intézkedéseket hoznak a járvány megfékezésére. Először mindenki megijed, de azután furcsa dolgok történnek. A hírek tele vannak a megbetegedések és halálesetek számaival, de a valóság megfigyelése ezt nem igazolja. Teljesen követhetetlen, hogy ki betegszik meg és ki nem, akinél kimutatják a vírus jelenlétét. A sebtében kifejlesztett oltások nem gátolják a megbetegedéseket, pedig már a 3. adagot adatják be világszerte. Oltás nélkül is vígan átvészelik ezt a betegséget az emberek és vannak, akik a sokadik oltás után is meghalnak. Ennek ellenére kötelezővé teszik az oltások beadatását. Ezt új kifejezéssel oltakozásnak nevezik. Aki ennek nem veti alá magát, azt a többiek szemében közellenséggé teszik, nem mehet bizonyos helyekre, később nem vállalhat bizonyos munkákat, nem utazhat külföldre. Aki kifejezi a nemtetszését, annak befagyasztják a bankszámláját. Világméretű elnyomás van kialakulóban.
Akik arra próbálnak emlékeztetni, hogy ez hasonlít arra, amit egyszer már megcsinált egy szörnyű ember a diktatúrájával 80 éve és azért csináltunk múzeumokat és emlékhelyeket, hogy ez még egyszer ne ismétlődhessen meg, azt maguk az akkori elszenvedők utódai feddik meg, mert ők ezt a negatív embert már kisajátították maguknak és szerintük senkinek nincs joga rajtuk kívül őrá emlékeztetni.
Áhh, ez túl durva. Próbáljunk mást.
Cím: 1984
…………………..
…………………….’
Ekkor verejtékben fürödve ébredtem az óra csörgésére, ami figyelmeztetett, hogy ideje indulnom felvenni a szokásos féléves oltásomat…